Ez meg az  

Virágaim

Téli képek falumról

Petőfi Sándor: A puszta, télen

Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,
Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,
S a dalos madarak
Mind elnémultanak,
Nem szól a harsogó haris a fű közűl,
Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl. Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...
Igy sem igen sokat lát a pusztaságon. Üres most a halászkunyhó és a csőszház;
Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz;
Mikor vályú elé
Hajtják estefelé,
Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,
Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül. Leveles dohányát a béres leveszi
A gerendáról, és a küszöbre teszi,
Megvágja nagyjábul;
S a csizmaszárábul
Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,
S oda-odanéz: nem üres-e a jászol? De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,
Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,
Mert a pince kulcsát
Akár elhajítsák,
Senki sem fordítja feléjök a rudat,
Hóval söpörték be a szelek az utat. Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő. Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,
A rónára halvány ködök telepűlnek,
S csak félig mutatják
A betyár alakját,
Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló...
Háta mögött farkas, feje fölött holló. Mint kiűzött király országa széléről,
Visszapillant a nap a föld pereméről,
Visszanéz még egyszer
Mérges tekintettel,
S mire elér a szeme a tulsó határra,
Leesik fejéről véres koronája. (Pest, 1848. január)

Ez is az is egy kicsit

3d kép

Alkotónap




Szorgalmas gyermek kezek munkái
Papir virágokat Készitettem




Gyöngy fa

Filléres emlékeim,oly........

Ifjuságom helyszine felé

Ifjuságom kezdete

Tölts fel fényképeket!

Fényképek megjelölése

Filléres emlékeim , oly drágák nekem....

Feltöltötte: Rózsa Kancsár Papp (Albumok) · Frissítve: 3 órája · Album szerkesztése

↓ ↑	↓ ↑	↓ ↑	↓ ↑
↓ ↑	↓ ↑	↓ ↑	↓ ↑
↓ ↑	↓ ↑	↓ ↑	↓ ↑

Filléres emlékeim



A sok kacat, ócskaság

mi évek óta összegyűlt
Szerteszéjjel ott hevernek ők
a polcokon meg mindenütt



Gyertyaszál, gyöngyszemek

felébetört mézeskalács
Hajcsatok és karkötők
s egy régen elszakított lánc



Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm
s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem

A művirág sok éve már

a céllövöldében kinyílt
Se fénye már, se illata
de őrzi még az álmait


A rongybaba csak porfogó
és ott hever az asztalon
A lelke már az égbe szállt
de eltemetni nem tudom



Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm
s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem



Nem ketyeg az óra sem
törékeny szíve megszakadt
A kis tükör homályosan
de őrzi még az arcokat

Egy régi dal a szalagon
és több a zaj már, mint a jel
De néhanap, ha felteszem
a múlt időt idézi fel

Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm
s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem
//Bródy János--