Amikor egy virág magját elültetjük,
Tudjuk róla, hogy piciny és sérülékeny.
Mégsem mondjuk, hogy gyökértelen,
Képtelen lesz kihajtani.
Magként bánunk vele, termékeny
Földdel borítjuk és locsolgatjuk.
Amikor első, gyenge hajtásai
Előbújnak a földből, nem ítéljük
Fejletlennek, elmaradottnak.
Bimbóját sem kritizáljuk azért, mert
Szirmait nem nyitja ki rögtön.
Ámulva figyeljük a csodát, ahogy
Fejlődik, s megadunk neki mindent,
Ami növekedéséhez szükséges.
A virág attól fogva, hogy pici mag,
Egészen elhervadásáig: virág.
Közben pedig hordozza
A kiteljesedés lehetőségét.
Állandóan változik, fejlődik, mégis
Bármelyik állapota minden percében
Tökéletes: éppen úgy, ahogy van,
Lélekkel fordulj a virág felé!
//ism szerző//
