2012. február 23., csütörtök

Téli képek falumról










Petőfi Sándor: A puszta, télen

Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,
Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,
S a dalos madarak
Mind elnémultanak,
Nem szól a harsogó haris a fű közűl,
Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl. Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...
Igy sem igen sokat lát a pusztaságon. Üres most a halászkunyhó és a csőszház;
Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz;
Mikor vályú elé
Hajtják estefelé,
Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,
Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül. Leveles dohányát a béres leveszi
A gerendáról, és a küszöbre teszi,
Megvágja nagyjábul;
S a csizmaszárábul
Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,
S oda-odanéz: nem üres-e a jászol? De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,
Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,
Mert a pince kulcsát
Akár elhajítsák,
Senki sem fordítja feléjök a rudat,
Hóval söpörték be a szelek az utat. Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő. Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,
A rónára halvány ködök telepűlnek,
S csak félig mutatják
A betyár alakját,
Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló...
Háta mögött farkas, feje fölött holló. Mint kiűzött király országa széléről,
Visszapillant a nap a föld pereméről,
Visszanéz még egyszer
Mérges tekintettel,
S mire elér a szeme a tulsó határra,
Leesik fejéről véres koronája. (Pest, 1848. január)










2012. február 20., hétfő

2012. február 1., szerda

Filléres emlékeim,oly........

Ifjuságom helyszine felé
Ifjuságom kezdete






Filléres emlékeim , oly drágák nekem....

Feltöltötte: Rózsa Kancsár Papp (Albumok) · Frissítve: 3 órája · Album szerkesztése
Filléres emlékeim



A sok kacat, ócskaság

mi évek óta összegyűlt
Szerteszéjjel ott hevernek ők
a polcokon meg mindenütt



Gyertyaszál, gyöngyszemek

felébetört mézeskalács
Hajcsatok és karkötők
s egy régen elszakított lánc



Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm
s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem

A művirág sok éve már

a céllövöldében kinyílt
Se fénye már, se illata
de őrzi még az álmait


A rongybaba csak porfogó
és ott hever az asztalon
A lelke már az égbe szállt
de eltemetni nem tudom



Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm
s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem



Nem ketyeg az óra sem
törékeny szíve megszakadt
A kis tükör homályosan
de őrzi még az arcokat

Egy régi dal a szalagon
és több a zaj már, mint a jel
De néhanap, ha felteszem
a múlt időt idézi fel

Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm
s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem
//Bródy János--