(Gulyás Pál) Egy ibolyát vittem haza s most is itt él az illata. Belepréseltem egy füzetbe, hideg lapjára dideregve lehullt a kis kerti virág, siratva teste hajnalát. Arcának bársony hamva vissza - repült az égbe, mint a rab... De könnyét a papír beitta, égi illata itt maradt! S most ez az illat a világom, két karom esdve ráborul, ő felé vonz az esti álom, őt látom láthatatlanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése