Séta ősszel.

Egy rózsabimbó még virit

Mentovics Éva:
Ha int az ősz neked…
Nézd, ott pereg a rőt levél,
és szél szalad tova,
s a kertek mélyén érik már
a barna naspolya,

az alma, ott az ághegyen
pirulva rád nevet,
de füstgomoly száll felfelé
amott, a ház felett,

mert lám, a tarka kert mögött
az ősz oson tova,
és élezésre vár megint
a régi korcsolya,

mely ott suhan a tó jegén,
ha jő a tél, a fagy,
ha parti sétány fái közt
a büszke szél szalad.

De most futás, még jöjj velem
a tarka fák alatt,
hol bükkfa karja int feléd,
és pottyan rád a makk,

és szedd a hulló gesztenyét
a sok levél közül,
és gyűjts kosárba egy csomót
amott, a tér mögül!

Öleld magadhoz, fuss tova,
és vidd a kincseket!
Amott suhan a tarka ősz…
nézd, visszaint neked!